A TAVASZ ELSŐ NAPJA.

Mondják már napok óta. Tavaly tavasszal rengeteg dolog történt, amit remélek, hogy idén sem lesz másképp.

A tavasz mindig új dolgokat hoz. Most például egy zenei aláfestést a bejegyzéshez. :)

Ahogy az emberek elteszik a szekrény mélyére a vastag kabátokat és a csizmákat, úgy levetkőzik magukról a negatív tulajdonságaikat is. Szeretem a tavaszt. Amikor előbújnak a Nap sugarai, amik csak két hetente egyszer, de melegítenek. Előkerül a szekrény mélyéről a ballonkabát, a tornacipő, a napszemüveg. Amikor összeköszönünk mosolyogva az ismeretlen szomszédokkal fűnyírás közben. A frissen vágott fű és a hírtelen jött záporok illatát. Amikor megérzem a lakásban a friss tulipánokat. Csukd be a szemed. Te is látod? Mindjárt itt a nyár.

Amikor anya kitalálja a húsvéti menüt, a felnőttek Baileys-t isznak, a papák ezer éves kölnivel locsolnak meg, amit három nap elteltével is érzel magadon, mindezt csakis azért, hogy a sok eltelt X után se hervadj el. Az apró gyerekek a tojásokat keresik, míg a nagyobbak epekedve várják a választ, hogy a nyuszi miért csak ilyenkor tojik tojást, ráadásul színeset. Mégis ezért szeretem a tavaszt. Észrevettétek már, hogy amint eltűnnek a szürke hétköznapok, eltűnnek a szürke emberek is? A tavasz jót tesz mindenkinek. A kinyíló virágokkal az emberek is megnyílnak. Kedvesebbek lesznek. Mosolyognak. Valahogy ilyenkor a pestiek is kedvesebbek a nagykörúton. Szeretem a napsütést, a beáradó D-vitamint és azt, hogy a fél arcomat eltakaró napszemüvegem mögül gond vagy félreértések nélkül bámulhatok a semmibe.

Ez a tavasz és nyár más lesz, mint a többi. Már most, minden egyes eltelt nappal más.

Ennyit a jövőről, mert ideje a jelenben élni.

A szerelem szép dolog. Akinek megvan, élvezi, akinek nincs, vágyik rá. Mindenki arra vár, hogy szerethessen, és viszont szeressék. Mindenek előtt, ne várd el, hogy így történjen, ha magadat sem szereted. Muszáj magadba nézned és megtalálnod önmagad, hogy a dolgok jóra forduljanak. Onnantól, hogy megvan az Én, jönni fog egy „Te”, ahogy és amikor nem is várnád. Ha hiszed, ha nem, idővel kialakul a Mi. Néha belegondolok a jövőbe, aztán rájövök, hogy kár időt pazarolnom erre.  

Úgy döntöttem, mindig csak annyit fogok elképzelni, ahogy mélyen belenézek a barna szemébe, és annyit mondok... 

Többet felesleges, úgysem úgy történne. Túl szép lenne a valósághoz.