Utálom a karácsonyt. Hálát adok minden évben, hogy csak pár napig kell elviselnem. Mások szemével kiskarácsony nagykarácsony jaj de szeretjük egymást. De az enyémmel...

9 nappal karácsony előtt. Amikor lejárod a lábad a bevásárló központokban, holott azt sem tudod, minek örülne a másik. Ha mégis tudod, Murphy ezer, hogy elintézi, biztos ne találd meg a kétszáznegyven üzlet egyikében sem.

7 nappal karácsony előtt már mindenkinél megvan minden. Minden díszdobozban. Nálam? Nálam nem. Nálam 7 nappal karácsony előtt ugyan az van mint 9-cel. Még mindig a semmi. A jó nagy semmi.

De 5 nappal karácsony előtt már megvan a tízből kettő. Ekkor már a fél siker is siker.

3 nappal karácsony előtt neki állunk főzni csak azért, hogy ne 24-én kelljen, mert akkor takarítani kell, hiszen az a 25 ember, akit áthívtunk karácsonyi ebédre egyértelműen azért jön, hogy megnézze milyen a lakás amikor úgy fest mintha a SzépLak-ba fotóznák épp. De nem baj, mert ennyi töltött káposztával jövő karácsonyig vígan elélünk.

2 nap van karácsonyig. Megvan minden. Majdnem minden. De valami hiányzik. Mindegy, ami megvan, csomagoljunk be szépen mindent. Hol a cellux? Az előbb még itt volt a kezemben! Nem hiszem el, ilyenkor sosincs meg a cellux. Megvan. Mire becsomagolok mindent, tutira úgy, hogy ne tudják egyszerűen kicsomagolni, megettem már egy 20 centis csíkot a ragasztóból. De végre megvan az utolsó ajándék ÖTLET. Leadjuk a rendelést telefonon. Még ma meglesz, holnap becsomagolom. Karácsonykor összepakolok, majd meghallgatom, hogy megint semmit nem csináltam és a konyha úgy néz ki, mint ahol bomba robbant, és azt, hogy anya mennyire utálja a konyháját, mert karácsonykor nincs elég hely benne. Csak (!!!) Karácsonykor.

1 nap van karácsonyig. Holnap karácsony. KARÁCSOOOONY!!!!! Ma már majdnem minden étel kész. Még mindig szeretem a töltött káposztát, és még mindig utálja mindenki, hogy megeszem a darált húst mielőtt gombóc lenne belőle. Meg persze mindenből jöhet a "kis kóstoló". Nem jött meg a rendelés. 1 ajándék hiányzik. De semmi pánik. Nem pánikolok. Hiszen holnap csak karácsony....

Holnap este eljátszom majd, hogy én ugyan nem vettem észre, hogy a 23 éves bátyám még mindig csal a Gazdálkodj Okosan!-ban, meglepődöm minden csomagon amit kibontok, hiszen elméletileg nem voltam ott egyik vásárlásánál sem, csak gyakorlatilag.

Holnap után majd sokat nevetünk mindenkivel akinek még a mosolya is őszinte. Ezek a barátaim.

26-a. Kínos beszélgetés és fejmosás a mamáéknál, miszerint:

-Hogy néz ki a hajad? Ez valakinek tetszik?

 -Kisbarátod megvan még?

 -Dolgozol?

 -Iskolába jársz?

-Anyáék jól vannak?

És reggelig sorolhatnám.

 Majd két ünnep közt felfedezem mint mindenki más, hogy megint híztam a karácsony miatt holott egész évben tartottam a súlyom és erre megírom a 2016-os tervem. Jövőre is csak a munka miatt megyek be a konditeremben, és már januárban elkezdek bevásárolni. 12 hónap csak elég lesz rá. Vagy nem. De mindegy is. Nincs karácsony Erik nélkül.