Zafír

Zafír

Üdv Itthon!

Újra... Még mindig jó az út amin jártok? :)

2015. december 01. - Léni.

Minden napra jut valami új. Ma felfedeztem, hogy az elmúlt másfél évemet spamnak nézték és letiltották. Szomorú, és sikeresen megbélyegezte a mai napom. Az egyetlen amit sikerült megmentenem, (mert örök és elpusztíthatatlan, mint én) a legelső jegyzetem.
Üdv az új otthonomban!
@Lin

 

14064751320746_23431482980083_e.jpg

Manapság mindenki stresszes, mindenki tele van az élet gondjaival. Én is voltam vele. Sokat foglalkoztatott a stressz és az ezzel kapcsolatos dolgok „felkutatása”. Rá kellett jönnöm, mit szabad és mit nem, ha mérges, szomorú, ingerült vagyok. NE! Ismétlem, ne nézzetek idézetes oldalakat, ha nem vagytok a toppon. Higgyétek el nekem, csak rátesz pár lapáttal.

Mostanában egyre inkább foglalkoztat ez a Buddha téma. Sok tanmesét olvastam. Igazán jó elfoglaltság, ajánlom Nektek. Tényleg elgondolkodtató, és rengeteg mindent tanít. Manapság furcsa dolgok történnek. Nem igazán értem, hogy miért, de élvezem, amíg lehet. Szóval változtam és ez változást hozott az életembe.

„Régebben, ha beléptem egy emberekkel teli szobába, azt figyeltem, hogy vajon tetszem-e nekik. Ma körülnézek, és azon tűnődöm, hogy ők tetszenek-e nekem…”

Oké, ez egy tökéletesen találó idézet, nagyképű, de igaz. Feljutottam arra a szintre, hogy már pont nem érdekel, mit mondanak a hátam mögött. Aki ezen a helyen áll, valószínű okkal van ott. Egy ember van, aki igazán ismer. Senki más. Mégis mindenki azt hiszi, tökéletesen tudatában van mindennek. Hát tévedtek.

Azt ajánlom, gondolkodjatok el azon, hogyha valami nincs rendben körülöttetek, nem biztos, hogy másban van a hiba. Ahhoz, hogy valami igazán nagyot változzon, megjavuljon, mindenkinek tenni kell érte. Ez az a dolog, ami semmiképp nem lehet egyoldalú, mert akkor ülhettek a feneketeken csodára várva, az ég egy adta világon semmi nem fog történni. Én már tudom.

Nekem is van egy tanmesém. Már Isten tudja hol olvastam, de megfogott és elmentettem. Gondoltam megosztom mindenkivel, hátha más is tanul valamit belőle. Nem bölcsesség, nem okoskodás. Csak a szó szoros értelmében igaz.

„Egy pszichológus sétálgat körbe a teremben, miközben a stressz kezelésről beszél a hallgatóinak. Amikor felemelt egy vízzel teli poharat, megkérdezte:

 „Milyen nehéz ez a pohár víz?”

Különböző válaszok érkeztek a víz súlyát megbecsülve. Ő így válaszolt: „A víz abszolút súlya nem számít. Hogy milyen nehéz az attól függ, hogy meddig tartom. Ha csak egy percig tartom, nem probléma. Ha egy óráig, fájni fog a karom. Ha egy napig, elzsibbad és érzéktelenné válik, majd megbénul. egyik esetben sem változik a víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz. A stressz és az aggodalom az életben olyanok, mint ezt a pohár víz. Ha egy pillanatra megéled, semmi sem változik. Ha egy kicsit tovább gondolsz rájuk, elkezdenek fájdalmat okozni. Ha egész nap rájuk gondolsz bénultságot érzel, képtelen leszel bármit is tenni. Emlékezz: Tedd le a pohár vizet!”

Értitek a lényegét? Én már igen.

Körülvesznek a nyugodt mindennapok. Megvannak a célok, és végre érzem, hogy jó az út, amin járok…

A bejegyzés trackback címe:

https://iwashere.blog.hu/api/trackback/id/tr28131646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása